Mindegy milyen, csak görbüljön. – Hányszor hallottuk ezt az utóbbi hetekben, az érettségire készülő tizenévesektől! Felnőtt fejjel viszont mintha megváltozna valami. Az önként választott, gyakran fizetős iskolákban, képzéseken a magunkkal szemben támasztott követelmények okán már igenis számít az érdemjegy. De még ilyen esetekben is ritkaság, hogy valaki 100%-os teljesítménnyel zárjon egy tréninget. Szűcs Péterrel pedig éppen ez történt.
A közelmúltban fejezte be a Certunion (ISO 9001) vezető auditori képzését Szűcs Péter. Aznap délután sűrű program elé nézett: fogadnia kellett a hibátlan záróvizsgáért járó gratulációkat. Azt mondja, jó pár belső auditori tanfolyam van már a háta mögött, de olyan, ahol a teljesítménye is szerepelt a záródokumentumon, még nem volt az életében.
Huszonegynéhány évet töltöttem eddig a minőségirányítás területén. Mindig valami multinacionális vállalat égisze alatt tevékenykedtem. Hol minőségirányítási csoportvezetőként, hol supervisorként, legutóbb pedig vezetőként – kezdi a bemutatkozást beszélgetőpartnerem. Mint mondja, annak ellenére, hogy szépen lépdelt felfelé ranglétrán, egyszerre csak azon kapta magát, hogy – ahogy mondja – körbejár.
– Volt idő – emlékszik vissza –, amikor az autóipari követelményekbe voltam beleszerelmesedve. És előfordult, hogy én ezt a hírhedten szigorú elvárásrendszert akartam bevezetni/számon kérni egy olyan vállalatnál, ahol még egy normál ISO 9001-nek való megfelelés is erős kihívásnak számított…
De a nimbusz övezte multinacionális környezetben is voltak szakmai taposóaknák bőven. A multiknál is léteznek az ISO 9001-hez hasonló belső dokumentációs rendszerek, de ezek gyakran húsz évvel ezelőtti, korszerűtlen megoldások. – Ezt a káoszt látva elhatároztam, hogy “megreformálom” a rendszert és egy működő struktúrát építek fel. Szerettem volna időtálló minőségirányítási rendszereket felépíteni. Jól átgondolt, az üzleti partnereknek hasznot hozó struktúrákat “ácsolni”, de erre a napi tűzoltásban nem volt fogadóképes kereslet. A termelés és a napi problémák felülírták elképzeléseimet…
Ám, nemcsak külső okok terelték a Tudásközpont tréningje felé. Azt mondja, a majd’ negyedszázados tapasztalata ellenére azt vette észre, hogy a saját fejében is ideje lenne egy alapos tatarozásnak. Fontossá vált számára, hogy a különféle szabványrendszerekbe illeszkedő követelményeket szétválassza, hogy ne követeljen ott többet, ahol a 9001 is elég.
A minőségügyi szakembernek tehát egy idő után szűkek lettek a keretek. Úgy érezte többet, jobbat is nyújthat a területén.
Eldöntöttem: rendszereket akarok építeni most induló, vagy még a pályájuk elején lévő vállalatoknak. Azoknak, amelyekben van igény a változásra, ahol az “őskövületeket” szabad és lehet mai formára kalapálni.
És persze, a másik oldal is érdekelt, hiszen eddig “engem” auditáltak. (Előfordult, hogy egy év alatt negyven auditon vettem részt.) Volt időm hát kitapasztalni, hogy mit vár el tőlem egy auditor. Ennek a tudásnak a birtokában kezdett el érdekelni, hogy milyen érzés is lehet a “túloldalról” nézni a dolgokat.
Arra a kérdésre, hogy a minőségügy széles spektrumából mi érdekli igazán, Szűcs Péter azt válaszolja, hogy az ISO 9001 mellett két területet talál izgalmasnak: az autó- és a vasútipar irányítási rendszereinek fejlesztését. Ez utóbbinál megjegyzi, hogy ez a bizonyos rendszerfejlesztés nem a vasúti személyszállítást érinti, hanem a vasúti beszállítói hálózat működését. De, azért megnyugtat, hogy ha lehetősége lesz rá, a vonatközlekedés színvonalának javítása érdekében is szól pár jó szót.
Ahogy meséli, emellett egy általa eddig messzire elkerült terület iránt is furcsa mód egyre nagyobb érdeklődést mutat. – Azt vettem észre, hogy az ISO 14001 (Környezetközpontú irányítási rendszer) és az MSZ 28001 (Munkahelyi Egészségvédelem és Biztonság) a piaci szereplőknél – a környezetvédelem, illetve a munkaerő-megtartás előtérbe kerülése miatt – egyre hangsúlyosabbá vált. Korábban túlbürokratizált dolognak éreztem e két szabványt, de mára alaposan megváltozott a véleményem. Olyannyira, hogy ha a CertUnion a jövőben e két terület valamelyikére vezető auditori képzést szervez, rám biztosan számíthatnak.
Adódik a kérdés: annak, aki a minőségügyi szakmában két évtizednél is többet töltött el, vajon milyen újdonságot tartogathat egy minőségügyi képzés? – Az én példám tipikusan a “rablóból pandúr” esete – magyarázza Szűcs Péter. Eddig az audit egyik figurája (akit auditáltak) voltam, most a másik fél bőrébe bújok.
Foglalkoztat, hogy auditorként hogyan tudok egy folyamatban úgy közreműködni, hogy az a vállalatnak üzletileg is értékelhető eredményt hozzon. A képzésen ehhez (is) segítséget kaptam.
A másik adalék – folytatja a miértekre adott választ a frissen végzett vezető auditor –, amit a Tudásközpont képzésén kaptam az az, hogy megbarátkoztam az ISO 9001: 2015-tel. Korábban komoly fenntartásaim voltak a megújított szabványrendszerrel kapcsolatban. Úgy éreztem, nem a megfelelő pontokra helyezi a hangsúlyt, túldokumentált, agyonbürokratizált. A tréningnek – és nem utolsó sorban Radványi Andrásnak köszönhetően – ez az ellenszenv elpárolgott belőlem és ma már látom a dolog logikáját.
Annak ellenére, hogy még szakmán belül is “fehér hollónak” számít a 100%-os tréningzáró vizsga, Szűcs Péter nem lát a teljesítményében semmi extrát. Ehelyett inkább az előtte most megnyíló lehetőségekre koncentrál. – Rendszerek építésére vágyom.
Olyan cégeknek szeretnék segíteni, amelyek nem csak a “papírt” látják egy-egy tanúsításban. Olyanoknak, akik nem a piacon akarják “ócsóért” megvenni a tanúsítványt.
Jól átgondolt, üzembiztos, rendszerekben gondolkodom, amelyek – mint egy Rolls Royce – megfelelő karbantartás mellett akár tíz évig is működnek. Nem egy cég érdekében és keretein belül szeretnék tevékenykedni, hanem – ha nem nagy szó ez így – “a rendszer felett”.
Azt mondja, örülne, ha kinyílnának előtte a határok. Ám, ehhez még sokat kell dolgoznia és tanulnia, ezért az ISO 14001, illetve az autóipar és a vasúti szabványok terén igyekszik elmélyedni. Azt már csak én teszem hozzá, hogy biztosak lehetünk benne, ezt is 100%-os erőbedobással fogja végigcsinálni.
