A címben szereplő mondat mágikus erővel hat, ugyanis, aki meghallja ezt, az azonnal megnyugszik. De, nem valami spirituális, természetfeletti dolog áll a háttérben, egészen egyszerűen arról van szó, hogy az ominózus mondat a felvonószerelő vizsga végén (amikor már elszállt a vizsgadrukk) hangzik el Kamarás Péter, a CertUnion Tudásközpont villamossági oktatója szájából. Vele beszélgettünk a képzésről, felvonó típusokról, liftekről és persze, a szakma szépségeiről.
Tegyük tisztába, melyik a korrekt elnevezés: lift vagy felvonó?
A hivatalos elnevezés minden esetben felvonó, így a képzés neve is úgy pontos, hogy felvonószerelő szakmai képzés.
Hogy áll ma Magyarországon – akkor legyünk szakszerűek – a felvonószerelő képzés?
A legutóbbi felmérés szerint 46.000 felvonóra jut kb. 500-600 liftszerelő hazánkban. Ez a szám nagyon kevés, ám régen sem volt jobb a helyzet.
A szakma lassanként elöregszik, ezért szükséges a megfelelő számú utánpótlás.
Felvonó mindig van és a lakó- valamint irodaház építéseket elnézve mindig is lesz, ehhez pedig több olyan szakember kell, aki önállóan is tud ezekkel a berendezésekkel foglalkozni.
Milyen szabályok vonatkoznak a liftek üzemeltetésére?
A rendelet szerint a karbantartónak maximum 70 naponta ellenőriznie kell a felvonók állapotát, és ha szükséges el kell végeznie a beavatkozásokat (olajozás, beállítás stb.). Amennyiben a gyártói előírás ennél sűrűbb karbantartást határoz meg, úgy értelemszerűen rövidebb időközönként szükséges a munkát elvégezni (általában havonta). Tapasztalataink szerint egy szerelő nagyjából 80-100 db felvonó karbantartását tudja egymaga megfelelően ellátni.
Az viszont, hogy a lift mindig kifogástalan állapotban legyen és üzembiztosan működjön, az a mindenkori fenntartó (vagyis a tulajdonos) felelőssége – neki kell gondoskodnia, hogy a szükséges feladatokat megfelelő szakember végezze el.
Mennyire “vízfejű” az ország a felvonók tekintetében? Magyarán, a liftek többsége még mindig a fővárosban van? Hogyan érinti ez a szakmát?
Budapesten és a vidéki nagyvárosokban működik a hazai felvonók többsége, de elszórtan még községekben is találunk egyet-egyet. Ez pedig azzal jár, hogy a felvonószerelőnek akár egyetlen liftért is 30-50 km-t kell utaznia.
A CertUnion Tudásközpont felvonószerelő képzése minden bizonnyal segít enyhíteni a szakemberhiány gondon. Milyen feltételekkel lehet jelentkezni erre a képzésre?
A végzettséget tekintve alapfeltétel a nyolc általános megléte, de jellemzően már valamilyen műszaki szakképesítéssel érkeznek hozzánk a jelentkezők. Orvosi alkalmassági vizsgálat igen, szakmai alkalmassági vizsga viszont nem szükséges a képzésen való részvételhez.
Mi a tananyag?
Nagyon összetett ismereteket kell elsajátítania a leendő felvonószerelő szakmunkásoknak. A villamos és munkavédelmi ismeretektől kezdve a gépészeti alapokon át a műszaki rajzig számos területet érintünk a 400 órás képzés alatt.
Nyilván, itt nemcsak a tankönyvi ábrákkal szemléltetik a megtanulandókat…
Ha arra vonatkozott a kérdés, hogy a gyakorlati ismeretekre helyezzük-e a hangsúlyt, a válaszom igen. A szakmát nem lehet csak tankönyvekből megtanulni.
A képzésen valamennyi fellelhető felvonótipussal igyekszünk megismertetni a résztvevőket. Régi probléma ugyanis, hogy a ma használt lift állomány – az azokat szerelő szakemberekkel egyetemben – elöregedőben van. A hazai liftek zöme 20 évnél régebbi, ezért a berendezések minden generációjához érteniük kell tanulóinknak.
Szerencsére ezekben a patinás berendezésekben és a modern, hightech liftekben is “ugyanaz a szív dobog”, az alap-technológia mindegyiknél azonos. Az alapok szempontjából még az sem számít, hogy személy- vagy teherliftről van e szó. Természetesen az oktatás során a különböző felvonótípusok közötti különbségeket is megismerik a résztvevők.
Felvonószerelő szakképesítéssel milyen kilátásai vannak a végzetteknek?
Nagyon jók! Keresettek az új épületek liftjeinek beszerelésében, és a már működő liftek javításában, karbantartásában jártas szakemberek.
A munkaerőpiac tárt karokkal fogadja őket, akár Magyarországon, akár külföldön képzelik el a jövőjüket.
A képzett liftszerelők képzéséhez ma hazánkban csupán egy-két, ilyen volumenű képzés érhető el. Sőt, külföldön is csak tanfolyamok léteznek, egyedül Lengyelországban van a miénkhez hasonló volumenű képzés. Pedig a jó liftszerelő aranyat ér – nem véletlen, hogy határainkon túl is keresettek a hazai felvonószerelők – mert a hazai gyakorlat alapján egymaga is képes lehet kulcsrakészen átadni egy felvonót.
Ön a villamosságtant oktatja a résztvevőknek. Összeszámolta már valaha, hogy hány szakmunkás került ki a keze alól?
Én ötven éve vagyok a felvonós szakmában, húsz éve kapcsolódtam be a munka melletti oktatásba. Nemrégiben vontunk mérleget: 500-nál is több végzett szakember képzésében vettem részt.
Fél évszázad talán éppen elegendő ok arra, hogy megkapja a Magyar Felvonó Szövetség életműdíját…
Nemcsak én, hanem a nálunk oktató kollégák között mások is díjazottak. A díjjal a szövetség azon – főként az oktatásban tevékenykedő – szakemberek munkáját kívánja elismerni, akik sokat tettek a szakmai utánpótlás neveléséért. Ezen felül kollégáim közül többen nagy szaktekintélynek számítanak a saját felvonós területükön.
Ön az oktatás mellett a “frontvonalakon” felvonóellenőrként is dolgozik, gondolom, munka közben gyakran találkozik a frissen végzett kollégákkal. Hogyan került a liftek közelébe? Miért pont ez lett a szakmája?
Nem is tudom. Annak idején a felsőfokú tanulmányaim során választanom kellett a távvezetékek és a liftszerkezetek között. Utóbbi mellett döntöttem, talán az automatika miatt. Az elköteleződés pedig úgy tűnik, hosszútávra szólt, mert ennél maradtam, immár ötven éve.
A leendő szakemberek – legalábbis az oktatás keretein belül – utoljára a vizsgán, mint vizsgáztatóval találkoznak Önnel. Ilyenkor nagyon szigorú?
Igen, az vagyok. A lift ugyanis veszélyes üzem, életek múlhatnak a szerelő hozzáértésén. Nem elég a papír, tényleges tudásra van szükség!
A tényleges tudás elérését pedig a sikeres vizsgával lehet bizonyítani, ha pedig ezt sikeresen abszolválta az illető, búcsúzásként a társaságnak azt szoktam mondani – ami akár a szlogenem is lehetne – hogy “Az élet nem áll meg, csak a lift.” Ez azt jelenti, hogy amíg felvonó lesz a világon, addig felvonószerelőkre is szükség lesz.
