Magát jobb híján language coach-ként határozza meg az egyébként nyelvtanár végzettségű Gifló Ágnes, aki szeptember 11-én a Tudásközpont trénereinek tartott magyar nyelven egy nagy sikerű tréninget. Ágnessel a képzés tartalmi kérdéseiről, az egynapos esemény hatásairól, a diák típusokról és a felnőttkori pofonokról beszélgettünk.
Mit lehet tanítani azoknak, akik maguk is – ha nem is napi szinten – a katedrán állnak?
A trénerek között akadnak olyanok, akik bár területükön elismert szakemberek, nincs pedagógiai előképzettségük. Számukra a különféle diáktípusok kezelése nagy feladatot jelent. Ehhez kaptak – bízom benne – hasznos tanácsokat ezen az egynapos rendezvényen a hallgatók.
Milyen diáktípusok vannak és hozzájuk mi a kulcs? Egyáltalán egyetlen nap alatt mennyire lehet ennek a kérdésnek a mélyére hatolni?
A sors pikantériája, hogy gyerekkoromban nem voltam jó tanuló.
Amikor aztán ennek ellenére a tanári pályára kerültem, az kezdett el foglalkoztatni, hogyan lehet ezeket a hozzám hasonló gátlásos, nehézségekkel küzdő gyerekeket felzárkóztatni.Különféle pedagógiai módszereket ismertem meg, amelyek segítenek mind a vizuális, mind az audiovizuális beállítottságú, de akár a nehezen kezelhető, sok belső feszültséggel küzdő diákoknak is a tanulásban.
A Tudásközpontnak szervezett tréning előkészítésekor kifejezett kérés volt felém, hogy ezekről a módszerekről első sorban ne elméleti szinten halljanak a résztvevők, hanem a gyakorlatban, ha úgy tetszik, a saját bőrükön tapasztalhassák meg a hatásokat.
A tréningen az alig harmincasoktól kezdve a nyugdíjkorhatár közelében járókig szinte minden korosztály képviseltette magát. Mennyire voltak nyitottak a hallottakra?
Nagyon! Aktívak voltak és sokat kérdeztek. Persze ebben nagy segítségemre volt, hogy mindannyian egy cégtől érkeztek, így valamennyiük célja az volt, hogy az anyavállalat érdekeit szem előtt tartsák.
A legtöbben arra voltak kíváncsiak, hogy hogyan lehet egy nagyobb csoportban a munkába bevonni a visszahúzódó, introvertált típusú hallgatókat. A visszajelzésekből úgy tűnik, átjött az üzenetem.
Volt olyan hallgató, aki azt mondta, hogy annyi újdonságot hallott, hogy azonnal, mindet ki fogja próbálni a diákjain.Persze, bár értékeltem a lendületét és a lelkesedését, azért a teljes módszertani paletta egész frontos használatát illetően óvatosságra intettem. Tapasztalataim szerint ugyanis maximum 2-3 új fogást érdemes egyszerre bevetni. Én pedig már akkor is sikeresnek értékelem a tréninget, ha a bemutatott módszerek közül mindössze egyet „hazavisznek” és alkalmazzák azt.
Mondhatjuk azt, hogy a trénerek trénere egyfajta supervisor?
Azt hiszem, a mentor kifejezés jobban illik ide. Ebben a szerepemben azt vállaltam, hogy a problémásabb diákoknál már bevált eszközöket adok a hallgatók kezébe. A saját stílusban kialakított módszeremmel a nehezen oldódó, zárkózottabb felnőttekkel is könnyebben tudnak majd együttműködni.
Említette a diákokat… Kikkel nehezebb egy pedagógusnak: a kamaszokkal vagy a felnőttekkel?
Egyértelműen a felnőttekkel! A két generációnál két kulcsot kell használnunk. Egy gyerekkel egészen más utat járunk be a megoldás megtalálásáig, mint a felnőttekkel. Hogy a „nagyoknál” is működjenek ezek a technikák, vissza kell őket vinni a gyerekkorba.
Fiatal korban ugyanis sokkal nyitottabbak vagyunk a világra, egy kis segítséggel automatikusan megnyílunk.Harmincon túl ez már jóval nehezebb: több az egónk, több elakadás nehezíti a dolgunkat, az élettől több pofont kaptunk, amitől viszont jóval óvatosabbak lettünk… De, bármilyen hihetetlen, a megfelelő nyitókódokkal ezek a felnőttkori görcsök is oldhatók.
Nyilván érdemes felfrissíteni a hallgatók módszertani ismereteit. Milyen időközönként javasolt hasonló tréninget szervezni?
Félévente, évente mindenképp célszerű átismételni, kiegészíteni a hallottakat. Fél évnél gyakrabban viszont nem tartom szerencsésnek az „újrázást”, mert ennyi idő kell ahhoz, hogy a trénerek a kapott eszköztár valamennyi elemét kipróbálják hallgatóikon. Bízom benne, hogy lesz még folytatása ennek a képzésnek. Már csak azért is, mert nekem nagy élmény volt ilyen aktív, érdeklődő társaságnak valami újat, valami használhatót mutatni.
