Ha van valami, ami abszolút precizitást, szakmai alázatot és kompromisszumok nélküli magas minőséget követel a szakemberektől, az a gyógyítás, az emberi egészség fenntartása. Nem első sorban azért, mert a hatósági előírások megszabják az alkalmazandó szabványokat, hanem, mert másként nem érdemes ebbe a gyönyörű hivatásba belekezdeni. Ágoston Lajos, az OrtoProfil Cégcsoport üzletfejlesztési igazgatója legalábbis így látja.
Az OrtoProfil Cégcsoport ma hazánk egyik vezető ortopédtechnikai segédeszköz gyártója, forgalmazója. Hogyan indult a vállalkozás?
1992-ben Lengyel István alapította a céget. Portfóliónkban már akkor is a gyógyászati segédeszközök gyártása és forgalmazása tartozott. Ezernél is több önálló termékünk van, speciális üzletágakkal, a talpbetét-készítéstől a szilikon pótlásokon, a felső végtag protetikán, bionikus kezeken, végtagprotéziseken, kerekesszékeken, gerincfűzőkön, ortopédiai cipőkön át a rehabilitációs és otthonápolási eszközök, mopedek és egyéb segédeszközök forgalmazásáig. Ezek közül jó pár terméket mi magunk gyártottunk és gyártunk, de külföldi cégeket is képviselünk. Több vidéki fiók- és gyártói telephelyünk van, 55 üzletet működtetünk. Vagyis az évek során országos hálózatot építettünk fel. Munkánkat az egészségügyi szakemberekkel karöltve végezzük. Orvosokkal, gyógytornászokkal dolgozunk team-rendszerben, kórházi és klinikai közegben.
Számos más szakma is képviseli itt magát. Melyek a szervezeti kultúra alapkövei a cégnél?
Kollégáink az ortopédiai műszerész, ortopédiai cipész, ortopédiai kötszerész, gyógyászati segédeszköz forgalmazó szakmákból érkeztek.
Ők mindannyian olyan szakemberek, akikben a szakmai hozzáértés hivatástudattal, empátiával, folyamatos megoldáskereséssel párosul.
Szeretik az egyedi segédeszközök tervezéséhez kapcsolódó kihívásokat. Mindnyájan megértéssel, kiegyensúlyozottsággal, jó kommunikációval és nem utolsó sorban: pszichológiai érzékkel képesek a segítségért hozzánk érkező beteg emberekhez fordulni.
A minőség kézenfekvő ebben a szakmában, mert a legegyszerűbb talpbetétnek is tökéletesen illeszkednie kell az ügyfél lábához, elvárásaihoz és igényeihez. Miért volt szükség ezen túlmenően a minőségirányítási rendszer kiépítésére?
Ma már a társadalombiztosítás, a NEAK (Nemzeti Egészségbiztosítási AlapKezelő), az OGYÉI (Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet) részéről is elvárás, hogy szerződött partnerei minőségirányítási rendszert vezessenek be.
A menedzsment, a gyártás, a forgalmazás is szabályozott folyamatokért és keretrendszerért kiált.
A piaci kényszerhelyzet is a menedzsmentrendszerek bevezetését szorgalmazza. Ezen kívül a gazdasági, a jogi és az európai uniós nyomás is mind-mind ebbe az irányba hatnak. Mindezeken túlmenően azonban belső igényként is előbb-utóbb felmerül a folyamatok szabályozása, szabványosítása, és fókuszba kerül a minőség.
A jövőre vonatkozóan milyen prognózisok vannak: enyhülnek vagy erősödnek az ágazati minőségi elvárások?
A tendencia az, hogy csak tanúsított cégek maradhatnak meg a piacon és egyre szigorodik, valamint specializálódik a rendszer. 2020. május 26-tól például már az MDR-nek vagyis az orvostechnikai eszközök előírásainak is meg kell felelnünk és folyamatosan alakulnak olyan keretrendszerek is, mint például a termékazonosítási szabvány. Értelemszerű, hogy a megfelelést minden ilyen esetben le kell vezényelnünk.
Mi a látható, érzékelhető eredményei a felálló minőségirányítási rendszernek?
Az ISO 9001 és az ISO 13485 bevezetésétől legfőképpen a belső folyamatoknál, valamint a vevői reklamációkezelésben várok változást. De egy ilyen felkészülés olyan pontokra is felhívja a figyelmet, mint például a kockázatkezelés.
A közelmúltban az egyik szegedi kolléganőnket iskoláztuk be a CertUnion Tudásközpont képzésére, hogy a tréninget elvégezve a későbbiekben belső auditorként segítse az országos hálózat tagjainak felkészítését, biztosítsa a tudásátadást, a szakértői segítséget. A kollégák számára ez egy alapvetően új terület, nem tanulták és meglehetősen távol áll mind a betegellátástól, mind a kereskedelemtől. A szakmánkra jellemző igényességen túl meg kell érteniük a minőségirányítás fontosságát is; alapvető, hogy azonosuljanak vele, végül pedig, hogy a hallottakat, tanultakat alkalmazni tudják.
Ha megfelelő tudás párosul hozzá, a rendszer bevezetése és a fejlesztés is leegyszerűsödik.
Hiszem, hogy ez mind hozzájárul ahhoz, hogy magasabb minőségű, a betegek igényeihez még inkább igazodó modern segédeszközökkel tudjunk hozzájárulni a gyógyuláshoz, de legalábbis az emberibb élethez.
